Egy fa értékét holisztikusan, a faállományt összességében vizsgálva, az adott egyed állományban betöltött jelentőségét rangsorolva, tájépítészeti szempontokat és a terület sajátosságait is figyelembe véve adjuk meg általános esetben.

A faérték megjelölése hasznos információt szolgáltat, például egy fejlesztési elképzelés során is a beruházó és az építész, tájépítész tervezők részére arra vonatkozóan, hogy a terület környezetrendezése során mely faegyedek védendők, illetve kevésbé érdemesek a megtartásra.

Az fa értékének 3 fő kategóriája az alábbiak szerint jellemezhető:

Nagy értékű: Azok a fák tartoznak ebbe a kategóriába általában, amelyek értékes vagy ritka fafajok és fajták, egészségi állapotuk kielégítő, valamint tekintélyes méretekkel rendelkeznek. Tömegfajok közül is kerülhetnek fák ebbe a kategóriába, amennyiben habitusuk, egészségi állapotuk megfelelő. Ide tartozhatnak még a szoliter fák, amelyek jól kifejlett koronával rendelkeznek és kedvezően befolyásolják a tájképet, a matuzsálemi korú fák (állapotuktól függetlenül), a kultúrtörténeti szempontból kiemelkedő fák (állapotuktól függetlenül), amelyhez történelmi események, mondák fűződnek, valamint az emlékfák, amelyeket híres személyhez vagy neves eseményhez kötődve ültettek.

Közepes értékű: Azok a fák tartoznak ebbe a kategóriába általában, amelyek állományalkotók, tömegfajok, vagy amelyek vegetatív állapota romlásnak indult; kisebb serülések, fahibák találhatóak rajtuk, illetve a fiatal egészséges kitűnő vagy jó állapotú fák, amelyek méretük miatt még nem képviselnek nagy értéket.

Kis értékű, értéktelen: Ebben a kategóriában a leromlott állapotú, kiszáradt, csonkolt fák, vagy faji adottságaik miatt ide sorolt (például invazív) fafajok tartoznak. Ezeknek a fáknak általában nincs hosszútávú jövőjük, és sok esetben leromlott állapotuk miatt magasabb kockázattal bírnak.