Az önkormányzatok, erdészetek egyre inkább felismerik egy-egy fa, városi erdő fontosságát, azonban az egyre gyorsuló urbanizáció nagyban veszélyezteti a faállományokat és a koros famatuzsálemeket. Városi körülmények közöt a fa föld alatti részeinek élőhelyét sok esetben elhanyagolják, emiatt a fák gyakran szenvednek a rossz talajkezelésből adódó hibáktól. Az eredeti talaj gyakran tömörödött, vagy egyéb anyagokkal kevert, esetleg már el is szállították azt. A szervesanyag tartalom gyakran rendkívül alacsony. Az ilyen rossz szerkezetű, gyenge talaj  a gyökérzet fejlődésére károsan hat. A kedvelt fákat gyakran a látogatók “szeretgetik halálra” az általuk okozott taposási kárral. Sokszor lebetonozzák, vagy más szilárd burkolattal veszik körbe a fákat, ami további általános állapotromlást okoz. Ezek a talajéleti problémák az egész fa egészségi állapotát rombolják  és hosszú távon a fa pusztulásához vezetnek. Ilyen esetekben a betegségek, kórokozók, kártevők felszaporodása is nagyobb eséllyel megtörténik, a meggyengült fákon jelentősebb kártétel alakulhat ki.

Az esetleges járványokat, a kártevők kóros felszaporodását azonban megelőzhetjük a biodiverzitás növelésével, ha ültetésnél figyelembe vesszük Frank Santamour amerikai genetikus irányelvét, miszerint az állományunk kevesebb, mint 10 %-a legyen azonos fajú, kevesebb, mint 20 %-a azonos nemzetségű és kevesebb mint 30%-a kerüljön ki azonos családból (Santamour, Trees for urban planting 1999). Ugyan ennek gyakorlati alkalmazása nagy kihívás elé állítja a zöldfelületek tervezőit, ne feledkezzünk meg arról, hogy a biodiverzitás növelésével nő a faállomány extrém hatásokkal és stresszel szembeni ellenálló képessége is. (pl. klímaváltozás)